TIZENÖTÖDIK NAP: ALAPOS ALAPOZÁS

Sziasztok!

Ma először, (de nem utoljára) kitakarítottam az utasteret.

Előtte azért volt egy majdnem egyórás köszörülés, aminek következtében az összes maradék hegesztési varrat, és lemezél simává vált.

Elég zajos volt, ha ilyenbe fogtok egy ilyen kis zárt helyiségben, javaslom a munkavédelmi fejhallgatót. Nekem nem volt.
Mit is mondtok? Nem hallom! :o)

Na szóval a köszörülés után kitakarítottam az utasteret, ami talán viccesnek hangzik a felújítás ezen szakaszában, de a feladat az utastér alapozása volt, így teljesen pormentessé kellett tenni.

Enélkül ugyanis az alapozó festék nem tapad hozzá rendesen a lemezhez.

Amit lehetett kis söprűvel kiszedtem, amit azzal nem lehetett, azt a szórópisztollyal fújtam ki.

Gondolhatjátok, milyen poros meló volt, de nyitott ajtónál gyorsan ki is ment a műhelyből.

Amikor ez is megvolt, bekevertem a festéket a hígítóval, (illetve annak hiányában a 95-ös benzinnel) és már mehetett is a fújás.

Egy egész doboz festék rá is ment az utastérre és a csővázra. A mostani alkalommal szürkére sikeredett. Ezt a színt a makettezők german grey-nek hívják. (azért ez még nem egy Tigris...) :o)
Rövid nap volt, de látványos a haladás.

Nézzétek meg a mai képeket is itt lejjebb.

Üdv:

dF

takarítás után, festés előtt

ugyanaz, festés után (panzer-szürke)

Jobboldal festés után

a csőváz is lefújva

TIZENNEGYEDIK NAP: APRÓSÁGOK

Sziasztok!

A mai napon folytatódtak a kisebb munkák az összeszerelés folyamatában.

A kormányoszlop rögzítése volt az első.

A motortér felől felkerült a porvédő, (négy darab hatos csavarral rögzül) belül pedig a műszerfalhoz kell csavarni a hézagoló (távtartó) lemezekkel együtt.

Így tulajdonképpen, -ha szűk határok között is, de állítható a kormánymagasság. :o)

a kormányoszlop a műszerfal alatt a távtartó lemezekkel

A hátsó lámpák vezetékeinek szétbontására még biztosan emlékeztek, (kék, kék és kék...) most ezt kellett összekötni.

Először a kéket kötöttem össze a kékkel, aztán a kéket a kékkel, majd utoljára hagytam a kéket a kékkel... :o)

Amikor ez is megvolt, jöhetett az egyik sárga-piros vezeték, aztán a másik sárga-piros vezeték. (zölddel és fehérrel jelölve)

három kék, két sárga-piros

Mielőtt nekifogtam volna a kézifékkarnak, pihenésképpen visszaszereltem az olajszűrőt. Kis keresgélés után meg is lettek a felfogató lemezek, ezután könnyen kész lett.

olajszűrő a helyén

Amikor ez is megvolt, jöhetett a kézifékkar visszaszerelése.

Nem volt egyszerű. Először elgondolkodtam azon, hogy "hogyan is volt"? Mármint a szétszerelés. Mivel már régóta vagyok fiatal, ez nem is volt olyan egyszerű. :o)
Előbb kis gondolkodás, azután cselekvés. Ez az élet más területein is fontos sorrend. (lenne)

Egy tengely, egy "ricni", egy csavar koronás anyával és az ezekhez tartozó két sasszeg. Mindez egy olyan kis helyen, ahol az egyik oldalon nagyjából 3-4 cm. van, és a másikon se sokkal több. Mindez pedig a kardántengely és a karosszéria között 8-10 cm.-nyi helyen.

Vidám dolog, főleg szerelőakna nélkül, aláfekvős stílusban. Azért nem röhögtem halálra magam.... :o)

Nagyjából 20-25 perc szenvedés, de készen lett. Ezekért a kisebb nehézségekért érdemes belefogni!

Ha már úgyis a kocsi alatt feküdtem, lefújtam festék spray-vel  a kevés véletlenül kimaradt részt az alvázon és a karosszéria alján. A hígító csak úgy szállt a szűk helyen, megpróbáltam kevés levegőt venni. (az akkor éppen úgysem volt sok)

Amikor ezen is túlestem, levezetésképpen visszaszereltem a pedálsor porvédőjét, és a pedálokra visszakerültek a taposólemezek és a gumiborítás.

Ezután előkerült a hegesztőtrafó, és visszahegesztettem a bontásnál levágott összkerék-kapcsoló, és a felező kapcsoló karjait.

A következő az volt, hogy kipróbáltam a négertárcsát.
Tudom ez az elnevezés nem túl PC (píszí, vagyis pol correct) talán kicsit rasszistának is tűnhet, de ha ez a neve, hát ez a neve.
A négertárcsázás titka, hogy lassú fordulatszámon kell csinálni, vagyis állítható sebességű flex kell hozzá, hogy ne égjen bele a tárcsába a festék és a glett. Ez anyagilag sem lenne túl előnyös, mert egy jobb négertárcsa 4-5 ezer forintba kerül.
Szóval kipróbáltam hogy működik a dolog, és be kell valljam, hogy várakozáson felül teljesített. Rövid idő alatt sikerült eltávolítani a baloldal egy nagy részéről a régi festékrétegeket. (jófajta porálarc kötelező!!!)

régi festék eltávolítva

Ezután már csak kevés időm maradt, hát visszakötöttem a dinamót (nem generátor!) aztán vége is lett a mai napnak.

Holnap az utastér következik. Az látványosabb lesz!

Üdv:

don Francesco

TIZENHARMADIK NAP: KISEBB MUNKÁK

Sziasztok!

A 13. felújítási napon folytatódott az összeszerelés.
Először a csőváz befejezése volt a feladat. Ez a hátsó rész kivehető lesz, ezért négy karmantyút kellett először behegeszteni. Kettőt a csőváz felső részére, kettőt a karosszéria hátsó sarkaira.
Ezután mérés, vágás, hegesztés és köszörülés következett a változatosság kedvéért.... :o)
Minden rendben ment, nagyjából egy óra kellett hozzá.

a hátsó rész kivehető, ha nincs rajta a ponyva

Amikor ezzel készen lettem, a karosszériát az alvázhoz rögzítő anyák következtek.
Egy kis tábla hungarocell, hogy ne fázzon a hát, 17-es racsnis csillag-villás kulcs, és türelem az ehhez szükséges dolog.
A türelem azért kell, mert volt olyan anya, amelyik egy perc alatt felment, de volt olyan is, amihez majdnem negyed óra kellett. A lényeg, hogy a helyén van mind a 14 rögzítési pont.

a szép új csavaranya és a gumialátét a helyén

Amikor ez is megvolt, a csőváz maradék köszörülése jött. Ezzel is eltelt egy félórácska. Ezután a szélvédő visszaszerelése következett, ami egészen egyszerű dolog, meg is volt gyorsan.

szélvédő a helyén

Amikor ezzel is készen lettem, abba is kellett hagynom a munkát, mert egyéb elfoglaltságom akadt, de a 13. napra ez is elég volt.

Üdv:
don Francesco

TIZENKETTEDIK NAP: CSŐVÁZ 2.

Sziasztok!

A mai napra a csőváz behegesztése volt soron.

Vágás, hegesztés, köszörülés, majd mindez előröl. Nem volt egyszerű, de végül majdnem minden a helyére került.

Először a két első függőleges csövet hegesztettem be, majd a vízszintes tető-rész következett.

az első két-két függőlegessel kezdődött

Ennél a pontnál támadt egy sanda gyanúm, ami egy mérés után beigazolódott.

Mivel a karosszéria elég sokáig nem volt rajta az alvázon, a rugók egy kicsit visszanyúltak, így az egész egy kicsit magasabb lett.

A cső teteje így magasabbra került 5,5 cm.-rel mint az ajtónyílás teteje, ezért jelen állapotában most nem fér ki a műhelyből...  :o)

Sebaj, majd ha odakerül a sor, leeresztjük a gumikat, és úgy állunk ki vele.
(jó lenne már ott tartani)

Ezután a középső függőleges cső behegesztése következett, majd a hátsó ferde cső a végén.

a leghátsó rész még hiányzik, de majd legközelebb

A függőleges csövekhez lesznek majd rögzítve később a biztonsági övek.

A kivehető leghátsó rész teljes befejezésére ma már nem volt időm, de majd bepótolom a következő alkalommal.

Üdv:

don Francesco

TIZENEGYEDIK NAP: A KASZTNI ÚJRA AZ ALVÁZON

Sziasztok!

A mai napon a karosszéria alvázra való visszahelyezése volt a feladat.

Azzal kezdődött, hogy a kötelet kicseréltem láncra, mert a kötél kissé megnyúlt az emelésnél.

A következő probléma az volt, hogy ha a karosszéria négy sarkán emeltem, nem tudtam olyan magasra emelni, hogy az alváz aláférjen.

Ezért a karosszéria közepén két padlónyíláson átvezetve egy ponton emeltem fel.

Na ez nem volt jó ötlet. 

Az volt a kisebb baj, hogy a kasztni nem volt egyensúlyban. A nagyobb, hogy amikor a hátulját kézzel megemeltem, hogy vízszintesbe kerüljön, a lánc elszakadt és puff...

Megúsztam egy kisebb sérüléssel, de lehetett volna rosszabb is. :o)

A kasztni az oldalára borult, úgyhogy kezdődött az egész előröl.

Ezután a "B" oszlopok közé -a padlóhoz közel- behegesztettem egy darab csövet, és annál fogva emeltem fel, így sikerült kellő magasságba emelni. Az egyensúlyt a hegesztőtrafó padlólemezen történő tologatásával értem el.

Ezt követően betoltuk az alvázat a kasztni alá, és szépen lassan leengedtük rá.

Kis problémát a pedálok és a váltókarok okoztak, de kis lökdösődéssel megoldottam.

Az alátolástól számítva nagyjából 20-30 perc volt, mire pontosan a helyére került.

Ezután következik majd a rögzítőcsavarok, és a lekötött dolgok (benzin- és elektromos vezetékek, kézifék, stb.) visszaszerelése.

Ez azonban már a következő nap feladata lesz.

(nézzétek meg itt lejjebb a mai képeket.)

Üdv:
don Francesco

A négy láncon nem emelkedett elég magasra

....nagyjából 10-12 cm. hiányzott...

...ezért egy csövet kellett behegeszteni, és egy ponton emelni.

Így már ráment az alvázra a kasztni, előbb elöl...

...azután hátul.

TIZEDIK NAP: NATASA ÉS A FLASCHENZUG

Sziasztok!

Tizedik felújítási nap.
Amikor belevágtam a felújításba, nem gondoltam volna, hogy láncfűrészre, ácskapocsra és az ácsmunkákban járatosságomra is szükség lesz.
Ma eljött ez a nap.
A karosszéria visszakerült az aljára, hogy a további munkákat el tudjam végezni. A karosszériát az alvázra vissza kell majd emelni, ezért ácsoltam egy szerkezetet, amelyre a flaschenzug-ot rögzítettem.
Láncfűrés, ácskapocs, 100-as szeg, 10x10-es gerendák, láncok, karabinerek, stb.
Zúgott a benzines láncfűrész, repkedett a forgács, és egészen rövid idő alatt készen is lett.

emelő szerkezet szemből.....

...és oldalról

Ezután próbaemelés következett, ami remekül sikerült.
Amikor ez is megvolt, a karosszéria hátsó részén, a kétoldalt elhelyezett padok alatti lemezeket vágtam ki, mert arra nem lesz szükség, sőt útban is lenne.
Kisflex, nagyflex felváltva használva, de így is majdnem két órába telt, mire készen lettem. Szikrák, füst, zúgás, egyszóval minden együtt volt egy férfias szórakoztató két órához. :o)
Hat korongot fogyasztottam el...
(képek lejjebb)

Sziasztok:
don Francesco

baloldal előtte

baloldal utána
 

jobboldal előtte

jobboldal utána

KILENCEDIK NAP: CSŐVÁZ

Sziasztok!

A ponyvatartó elkészítése kezdődött el.
Előzetesen pár órát vett igénybe a tervezés, el kellett dönteni, hogy milyen csővázat szeretnék építeni.
Én a 6/4-es (48 mm.) cső mellett döntöttem, mert ezt találtam az ideális átmérőnek.
A tervezés után pontosan ki kellett számolni a szükséges anyagok mennyiségét és méretét, aztán már csak a beszerzés volt hátra.
Bevásároltam 6/4-es idomokat és csöveket, amelyek összehegesztése volt a mai feladat.
Mivel ezt nem az autó mellett végeztem, ezért nem tudtam teljesen készre hegeszteni, (a függőlegeseket az autóban fogom behegeszteni a helyére) mert így könnyebb lesz átszállítani Natasához.
A hegesztést egyedül végeztem, és így -segítség nélkül- kicsit komplikáltabb volt, (néha kellene egy harmadik kéz...) de nagy nehézség azért nem akadt.
Mindössze két cső hosszát számoltam ki valamiért kicsit rosszul, így ebből a kettőből 8-8 mm.-t le kellett vágni.
Újraszámoltam, de még most sem tudom hol tévedtem. A lényeg, hogy a végeredmény jó lett.
Mivel holnap vasárnap, csak hétfőn fogom tudni leköszörülni a hegesztéseket, mert mégsem illendő vasárnap órákig zajongani....   :o)

Üdv:
dF

patentívek, "T"-idomok, csövek

hegesztés után, köszörülés előtt, de talán már látszik  a koncepció

a hátsó rész "ponyva nélküli" módban levehető lesz, /elnézést a rajzért...  :o) /

NYOLCADIK NAP: NATASA FELBORULT

Sziasztok!

A nyolcadik felújítási napon a karosszéria alján végzett munkák kerültek sorra.
Mivel az alváz tulajdonképpen elkészült, a karosszéria következett.
Ehhez fel kellett borítani, hogy jól hozzá lehessen férni.
Ez nem túl nehéz feladat, csak három-négy markos legény kell hozzá.

a karosszéria az oldalára borítva, még sárosan

Ezután a jó mátrai agyag eltávolítása következett, amit nagynyomású vízsugárral, majd drótkefével, spaklival sikerült elvégezni. Egészen a gyári alapozóig le lett tisztítva.
Jó vödörnyi föld került le róla... :o)

nem kell megijedni, a vörös szín nem rozsda, hanem a gyári alapozó

A levakarás elég sokáig tartott, a sárral együtt a legtöbb helyen a régi alvázvédő is lejött.
Drótkefe, spakli, aztán drótkefe és spakli, majd drótkefe és spakli következett.
Végül drótkefe és spakli.
Mit mondjak, kell hozzá egy kis kitartás.
Igaz, hogy rozsda csak nagyon kevés helyen jelent meg a fenéklemezen, de biztos, ami biztos, az egészet átfújtam rozsdaátalakítóval. Abból hiba nem lehet...
A rozsdaátalakító egy viszonylag vastag ragacsos réteget képez, ami remélhetőleg a víz hozzáférését is megakadályozza.

a rozsdaátalakító rajta van

Amíg szárad a rozsdaátalakító, addig a karosszériát az alvázhoz rögzítő tőcsavarokat (12 db.) be kell tekerni szigetelőszalaggal, ha el akarjuk kerülni a későbbi drótkefézést. Nem jó dolog a csavarokról ledrótkefézni a friss alvázvédőt....

tőcsavarok betekerve

A rozsdaátalakító megszáradt, jöhetett a rozsdagátló alapozó. Mikor kinyitottam a dobozt, akkor láttam, hogy vörös helyett véletlenül bézs színűt vettem le a polcról a festékboltban. Sebaj, úgysem fog látszani.
Kis hígítás, és már mehet is bele a szórópisztolyba.

rákerült az alapozó is

Az alapozó gyorsan szárad, mire bekevertem az alvázvédőt, már mehetett is rá. Az alvázvédő hígításánál fokozottan figyelni kell a festék csomómentességére, mivel könnyen eltömítheti az eszközünket.

a fekete alvázvédő is rajta van

A kép azért homályos, mert a hígító még szállt a levegőben. Ha dohányzol, most ne gyújts rá!!!
Mire idáig értem, már kicsit szédelegtem a belélegzett hígítótól. A maszk nem ér szinte semmit, de két pohár tej nagyjából rendbetett.
Azonban mára ez így is éppen elég volt.
:o)

Üdv:
don Francesco

HATODIK-HETEDIK NAP: FÉK, FUTÓMŰ, ALVÁZ

Sziasztok!

Két nap beszámolója következik.

Tegnapelőtt az alvázat feltettük egy trélerre, és Tomi autószerelő barátom elvitte. Az ő feladata a fékek felújítása, (ezt azért jobb, ha igazi szakember végzi) és a futóművek átnézése volt.

Az alváz tréleren utazik Tomihoz

Tomi tegnap este már vissza is hozta, miután kész lett a munkával. Közben elvitte még gőzborotvával lemosatni. A fékcsövek, a munkahengerek, a rugók gumiszilentjei és a motortartó bakok ki lettek cserélve, ezen kívül a futómű szét- és összeszerelése is megtörtént.

Ma én következtem.

A mai napot szívesen elfelejtem majd, mert sok munkát szívesen végzek el, de az ecsettel való festés egyáltalán nem tartozik a kedvenceim közé.

Enyhén szólva.

Na mind1, ennek is meg kell lenni. Az alvázon nem volt hiba, volt rajta felületi rozsda, de tényleg csak mikronnyi vastagságban. Két megoldás kínálkozott.

1. Drótkefe, flex, csiszolópapír, egyszóval mechanikai megoldás.

2. A rozsdás részek átkenése úgynevezett rozsdaátalakítóval, vagyis kémiai megoldás.

Én ez utóbbit választottam. 

Először az alvázat kétszer átkentem rozsdaátalakítóval, (köszönet a Ferrokémiának, hogy ilyen is van) majd rozsdagátló alapozó következett, végül az alvázvédő.

Ez így egyszerűnek hangzik, de átfestésenként több mint egy óra volt.

Amíg száradtak a rétegek, a motorteret is kezelésbe vettem. Erre jók a hőálló festékek. A kipufogót például matt fekete kályhafestékkel kentem át, ami 700 fokig bírja!

Sok probléma a nagy melegen kívül nem volt, csak türelem és elszántság kérdése az egész. Kész lett és így a következő 10-15 évben nem kell hozzányúlni, az biztos.

Nézzétek meg itt lejjebb a képriportot!

Én valószínűleg egy ecsettel fogok álmodni. :o)

Üdv:

don Francesco

Trélerre rakás előtt

Tomitól visszajött

A rozsdaátalakító felkenésének kezdete

Vörös alapozó rajta

Hátulról is

Fekete alvázvédő is rákerült

Motortér előtte...

...motortér utána.

ÖTÖDIK NAP: A SZÉTSZERELÉS VÉGE

 Sziasztok!

A következő feladat a karosszéria és az alváz végleges szétválasztása volt.

A hátramenő vezetékeknél (ahogy már írtam) találtam egy kék, egy kék és egy kék vezetéket. (mind egyforma kék :o)...)

Ez biztosan az imperialisták megtévesztésére szolgált, csak az maradt ki a számításból, hogy a Dnyepertől nyugatra vannak különböző színű szigetelőszalagok is. :o)

a kék, a kék és a kék...

megjelölve, lekötve

A váltókar leszerelése (nagyjából 3 perc) után, következett a hűtő levétele, mert enélkül, nem lehet a kormányművet kiszedni. 

Ezzel semmi gond nem volt, a hűtőcsövek már le lettek régebben kötve, már csak az alsó két tartócsavar volt hátra. 

Hűtő kint

A hűtővel eredetileg minden rendben volt, de azért elmegy majd egy hűtő-szakértőhöz, mert mégiscsak eltelt 51 év...

A hűtő után a kormánymű következik.

Oldalról négy csavar, és a kormányösszekötő gömbfej leszerelése után, már csak ki kellett húzni előre az egész kormányrudat.

Persze a kormánykerék már korábban lekerült.

Kormánymű kint

Ezután tulajdonképpen már le is jöhetett volna a karosszéria, de az eleje mégsem mozdult. Ekkor jöttem rá, hogy a karosszéria és az alváz között nem csak alulról vannak csavarok, hanem a taposólemez mindkét oldalán belülről is van egy-egy darab.

Plusz öt perc és már kint is volt. 

Nagy pillanat jött ezután.

A karosszéria végre elvált az alváztól, egyelőre csak 20 cm.-rel. Ez azért fordulópont, mert ezzel véget ért a szétszerelés, jöhet a kiszerelt alkatrészek egyenkénti felújítása, és az összeszerelés.

karosszéria az alváz fölött

a kép kicsit rossz, de látható a lényeg

most nem túl szép látvány, de innen szép a győzelem :o)

Remélem emlékezni fogok még, hogy mit hová, és milyen sorrendben kell visszaszerelni... :o) 

Üdv:
dF

NEGYEDIK NAP: NATASA ALATT....

Sziasztok!

Tegnap, majdnem az egész napomat Natasa alatt töltöttem (a feleségem mégsem haragszik) :o)

A karosszéria alvázról történő végleges lekötése következett.

Nagy élmény, hogy egy centit sem kell megemelni az autót ahhoz, hogy kényelmesen alá lehessen feküdni.

Az alsó csavaranyák meglepően könnyen lejöttek, egyik sem volt berozsdásodva, kis nehézséget csak az okozott, hogy az egyik a kipufogódob fölött van, amihez a dob hátsó részét is le kellett kötni. 

Ez azonban tényleg csak kis többletmunka.

Ezután a váltókarok, és a kézifék kar következett. 

A kézifékkar egy csavarral és egy sasszeggel biztosított stifttel van rögzítve. Mivel elég szűk a hely, nem volt túl vidám a dolog, de az anya viszonylag gyorsan lejött. A sasszeggel szenvedtem, mert az orosz szerelők nem alulról, hanem felülről lefelé szerelték be, így a szétszereléshez felfelé kellett kihúzni.

A probléma ezzel csak annyi, hogy nagyjából másfél centi van a váltó mellett, ami kevésnek bizonyul egy ilyen művelethez. Ráadásul a nagyjából 6 mm. átmérőjű stiftbe egy 40 mm. hosszú sasszeget dugtak be.
Na ezt nem kívánom senkinek.

Amikor ez megvan a hátsó világítás vezetékeinek és a benzinvezeték lekötése következik. 

Semmi gond, és már kész is, csak a benzinvezetéknél kell vigyázni, mivel rézcsőből van, így a letekerésnél figyelni kell, el ne csavarodjon. (könnyen eltörhet)

Ezután a  pedálok következnek.

A kuplung és fékpedál belső kis nyomólapját és az alsó kis borító lemezt le kell szerelni, és a fékpedált alul is le kell kötni. A kuplungpedált ki lehet annyira nyomni, hogy a karosszériát le lehet majd emelni róla. 

a fék és a kuplungpedál a lekötés után

A gázpedál rudazatát már előző alkalommal lekötöttem a karburátorról, így azzal most már nem volt semmi gond.

Amikor ez megvan, következik a hátra menő vezetékek lekötése a tűzfalról.

Mindenképpen meg kell jelölni, hogy melyik vezetéket honnan kötöttük le, mert -legalábbis ennél a darabnál- egymás mellett három egyformán kék színű vezeték volt egymás mellé bekötve, így a fotózás sem segít.

Mire idáig értem el is telt a nap, a karosszéria hátul már próbaképpen fel lett emelve az alvázról.

A következő a kormányrúd lesz, és levehető állapotba kerül a karosszéria. Akkor elvileg véget ér a "rombolás-fázis", és kezdődhet az építkezés folyamata.

Már alig várom!

Addig is pihenjetek jól a hétvégén!

Üdv:

dF